Könnyebb úgy írnom, ha mások gondolataira reagálok. Motivál. Vagy csak nem tudom megállni hogy ne raagáljak rá :)

> Az iskolarendszer lényege a szisztematikus tanulás.

Nem feltétlenül ez illetve nem csak ez a "lényeg".

- Van ugye a "knowledge" típusú tudás ( ki fedezte fel Amerikát, mi a másodfokú egyenlet "megoldóképlete")

- Van az "ability" jellegű tudás ... (mennyire jól vívsz vagy milyen gyorsan úszol, vagy
milyen jól vitatkozol vagy alkudozol/tárgyalsz ... )

- van egy "knowhow" jellegű tudás (tudni hogy hogyan kell csinálni): szét tudsz-e szedni egy
számítógépet vagy egy adott típusú autómotort (és utána össze is tudod-e rakni úgy hogy
működjön is)  - ugyancsak knowhow egy pályázat megírása sőt akármilyen hivatalos levél megírása is.

***

Namármost: a hazai iskolarendszer hagyományosan az első típusú tudásra (knowledge) koncentrál.

Én be kell valljam nagy rajongója vagyok az amerikai oktatási rendszernek.

Bár bevallom csak távolról csodálom: tanultam róla egykor, aztán olvasgattam a neten beszámolókat olyanoktól akiknek efféle suliba jár a gyereke, sőt beszélgettem ilyen iskolába járó skacokkal ( van szerencsére idehaza is egy ilyen...), beszélgettem olyan barátommal akinek USA-ban járnak a gyerekei iskolába... 

Megjegyzem: a külhonba szakadtak blogjait-beszámolóit olvasgatva azt kell mondjam, hasonló rendszerű-jellegű oktatást látok belopakodni a svájci sőt a német sulikba is - úgy tűnik már csak mi ragaszkodunk itt a jól bevált porosz modellhez :D

Ami engem az amerikai "modellben"megfogott, az két sőt három nyilvánvaló dolog, meg egy
rejtettebb valami.

1.
Nem ragaszkodnak mereven az osztályokhoz-életkori csoportokhoz, az adott területen jobban
teljesítő gyerekeket különösebb szívfájdalom nélkül erősebb csoportba rakják át, az
alulteljesítőket meg gyengébb csoportba...

Így mindenki a szintjének, képességeinek megfelelő csoportban tanulhat ... kevéssé
frusztráló.

2.
Nagyobb hangsúlyt fejtetnek a képességfejlesztésre, illetve az "ability" és "knowhow" jellegű
"területük" fejlesztésére is: az "építs kunyhót","építs meg egy gépet", "rakd össze a
robotot alkatrészekből", "írj számítógép-programot erre az egyszerű feladatra" jellegű
iskolai feladatok elterjedtek ... mint ahogy az is, hogy "szervezd meg az állatkerti
látogatást sőt osztálykirándulást, bérelj autót, buszt, szálláshelyet... "nézz utána ezeknek,
hol lehetne bérelni"-vel kezdve persze...

Hab a tortán hogy sok ilyen feladatot eleve team-munkában adnak ki a gyerkőcöknek... azaz
hogy együtt kell megcsinálniuk .. hogy szokják-tanulják-gyakorolják a "csoportban dolgozást"
is.

/ És ez nem mese, hanem a napi valóság - ott. Vagyis az "ilyen típusú" iskolákban. "Adataim"
részben a II. kerületben, Nagykovácsi felé vezető úton fellelhető "amerikai iskola" néhány
diákjától,másrészt USA-beli egyetemen tanító régi kedves barátomtól-iskolatársamtól
származnak... akinek a gyerekei ott járnak suliba, az egyetem területén levő iskolába... /

3.
Ebben az oktatási modellben igen sok a választható tantárgy, illetve igen nagy a választható
tárgyak aránya az órarendben.( Úgy értem: a gyerekek heti "időbeosztásában" is!)

Nyilván van ami kötelező: angol nyelv, matematika, történelem ( jellemzően főképp amerikai),
némi (asszem osztatlan) természettudomány.. de rengeteg a választható tárgy ( dráma,
képzőművészetek, sportok, sakk is akár .. illetve a tantárgyak úgymond "emelt szintű"
változatai )

Persze ez az oktatási modell drága .. drágább mint a magyarországi: szükségképp több tanár
van az iskolában ( egy részük nyilván külsősként, szerződéssel, egy-egy szakterületre akár...
) illetve eleve kevesebb tanuló jut egy tanárra ... 8 diák / 1 tanár arány rémlik nekem
valahonnét.

***

Ha mindenki csak azt tanulja, ami érdekli, akkor hiányos és egyoldalú lesz a tudása.

Éppen ebben rejlik az amerikai rendszer zsenialitása :-)

Rájöttek valamire.. felismerték és elfogadták azt, amit mi idehaza még mindig nagy
előszeretettel és vehemenciával tagadunk:

- hogy tudniillik az a fránya kölyök úgy is elfelejti a tanultak nagy részét ... jómagam is
szomorúan döbbentem rá úgy két évtizeddel az érettségi után, hogy egykori szeretett
tantárgyaim tudásanyagának nagy részére sokkal kevésbé emlékszem, mint azt gondoltam volna és
mint azt elvártam volna magamtól...

Tehát vegyük végig:

1.
Eleve nincs is olyan ember aki MINDENT tudna abból amit elvileg tanítottak neki. ( Legalábbis
ha a szorzótáblánál komolyabb tudásterületről beszélünk, akkor ez így szokott lenni .. a
sikeresen KRESZ vizsgázók sem tudták 100%-ra a KRESZ-t ... )

2.
És ezután jön még majd a felejtés: ha már a KRESZ-nél tartunk: tesztelték, hogy a régóta
vezető, jogosítvánnyal rendelkező sofőrök mennyire emlékeznek a KRESZ-re ... siralmas
eredmények születtek. ( ... érdekes módon még se ez okoz baleseteket!)

3.
Következő tény: hogy a tanultak nagy részére az életben soha nem is lesz szüksége az
embernek.

Ha ezeket végiggondoljuk, akkor le kell essen: tök felesleges azon izmozni, hogy tökéletesre
megtanítsunk tudásterületeket.

Megtaníthatjuk ... pontosabban megtanulhatja a gyerek, merthogy ő az aki "tanul", én azzal
hogy "tanítom" voltaképp csak lehetővé teszem neki, hogy megtanulja, elsajátítsa. (
Szerencsés esetben könnyebbé teszem neki hogy elsajátítsa, mint ha könyvből, internetről,
oktatóvideóból, akárhonnét tanulná meg ugyanezt. Ha könnyebbem, azaz rövidebb idő alatt
kevesebb időráfordítással és kevesebb energia, frusztráció stb. árán tanulta meg ... akkor jó
munkát végeztem. Ugyanakkor nincs olyan, amit pedig sok tanuló és szülő szeretne: hogy én
beletölcsérezem majd a gyerkőc buksijába a tudást... na nem. Én csak egy lehetőséget kínálok
neki .. az hogy megtanulja-e vagy sem, rajta múlik és az ő "munkája" kell hozzá! )

Na de szóval.. vissza az eredeti felvetéshez: tudásterületet mennyire is kell/lehet
megtanítani.

Nyilván van, amit vagy tud az ember (tökéletesen) vagy nem: ha összerakom az autómotort vagy
a számítógépet ( vagy megírom a számítógépes programot) akkor az vagy működik, vagy nem.

Persze itt is vannak mérhető és értékelhető "rész-sikerek" ... de cél és feladat adott:
működik vagy nem működik - azaz sikerült vagy nem sikerült ... igen-nem, fekete-fehér.

( Aztán az, hogy milyen gyorsan készült el a feladat, netán ha értelmezhető: "milyen
minőségben" ... az már egy másik, újabb kérdés.)

Lényeg: van amit "tudni kell" .. és akkor adott, hogy "ennyire" kell megtanítani.

Más területeken a "tudás" nem ennyire exact ... mondjuk szervetlen kémia: mennyire ismerem az
egyes "elemek" tulajdonságait: fontos fizikai és kémiai tulajdonságaikat,
anyag/rácsszerkezetüket különböző körülmények között, fontosabb kémiai reakcióikat,
előállításuk és ipari felhasználásuk alapjait...

Az ilyen jellegű területeket az ember "valamennyire tudja" - "tökéletesen" az az ember sem
ismerte/ismerheti, aki a tankönyvet írta. Biztosan lehetne a témában neki is "újat mutatni" annak valamely speciális részterületén és-vagy aktuális kutatási területén .

És most legyünk őszinték ( aki másnak hazudik az hazug, aki magának, az vészesen lüke...): az
általános- és középiskolai "tantárgya" többsége ilyen, nem tökéletesen ismerhető hatalmas
tudásterület!

Lehet azon agyalni, hogy mi is az amit fizikából-kémiából-biológiából .. vagy éppen
földrajzból vagy történelemből ... ne adj isten: irodalomból ... ismerni kell és érdemes.

De már az erre vonatkozó álláspontok is jócskán eltérőek lesznek ... a szakma "nagyjai" is
némileg mást fognak ezekről gondolni ... és ha megnézzük hogy az egyes országok evvel
foglalkozó szakemberei milyen döntést is hoztak, mármint arról hogy mi kerüljön be náluk a
"tananyagba", akkor is érdekes eltéréseket fogunk látni.

Ne értsetek félre, nem akarok én senkit utánozni, majmolni - mindössze szeretem megnézni,hogy
"mások hogyan csinálják"... " Minden ember fölöttem áll, jobb nálam valamiben. Abban amit
tanulok tőle! - Ralph Waldo Emerson"

De vissza a tudásterületekhez:
- sem az nem definiálható exact módon mit kéne tudni
- sem az nem biztosítható, hogy ezt tényleg "tudják" is a tanulók
- az viszont egészen bizonyosra vehető hogy a tanultak egy (jelentős) részét el fogják
felejteni...

Akkor ezek ismeretében mennyire van értelme 100%-os vagy azt megközelítő tudásra törekedni?

Ez, innét nézve, még azoknál a tantárgyaknál-tudásterületeknél is felesleges és buta dolog,
ahol egyáltalán értelmezni lehet a "tananyag" határait :)

( Színjáték, képzőművészet, irodalom, mozgókép, sportágak meg ugye eleve nem is teljesen
ilyenek ... )

***

Az amcsi oktatási modell felismerte, hogy a "tudományterület" jellegű tantárgyaknál úgysincs
tökéletes tudás. ( Sőt nem is definiálható tökéletesen hogy mi is, meg ugye ott van az a
fránya felejtés is. ) Plusz még valami: ha egy dolgot nem tanult meg a diák ami később
kellene neki: semmi vész, úgy is megtanulja, bepótolja később, amikor kell neki!

Ezért az amcsi oktatási rendszer nem is stresszeli sem a tanulókat, sem a tanárokat, sem
magát a rendszert(!) azzal hogy efféle területeken tökéletes tudásra törekedne, ezt erőltetné
vagy számon kérné.

Ehelyett beéri avval, hogy megismertet-megmutat a területről részeket, dolgokat a tanulóknak
... megpróbál valami rálátást adni a területre úgy általában nekik.

Aztán ezt számon is lehet kérni ( valamennyire) - de lehet többet érünk avval, hogy ha
felkérjük a tanulókat, hogy tartsanak kiselőadást Marie Curie, Tesla, Giodano Bruno életéről
és munkásságáról, majd kritizálják meg egymás elődadásait ..

***
Késő van, és holnap ( ma ) délután még oktatni is szeretnék, úgy hogy egyelőre itt befejezem,
ha valaki elolvasta, már megérte leírnom :)