A KETTOSMERCE.BLOG.HU alább linkelt cikkére reagálnék:

http://kettosmerce.blog.hu/2015/06/22/izsaki_itelet_orulet_de_van-e_benne_rendszer#comments

 
Ha rövid akarok lenni: a cikk - hülyeség!

Vannak benne értelmes gondolatok is, de agyatlanságok is ... és ha valaki összekever egy tányér kaviárt egy tányér szeméttel, akkor annak lesz két tányér szemete.

Vegyünk először is végig mi hülyeség a cikkben.

1.
A bíróság ugye azt mondta ki, hogy ami történt, az "halált okozó súlyos testisértés" nem pedig emberölés.

Nem szeretnék azzal jönni, hogy a bírók (és az érintett ügyészek és ügyvédek) feltehetően egy (jogi végzettséggel nem rendelkező) újságírónál jobban tudják , hogy egy cselekménynek mi a minősítése.

De ha az újságíró nem tudja, akkor olvasgassa a BTK-t ...

A helyzet rohadtul egyszerű: az emberölés olyan szándékos bűncselekmény, ahol az áldozat bántalmazásnak a célja az illető ember megölése.

Figyeljünk rá: ezt a bűncselekményt SZÁNDÉKOSAN lehet elkövetni, azaz az elkövetőnek AKARNI kell, hogy az áldozat meghaljon. Fel nem foghatom, első fokon miért volt emberölés a tett beminősítése! Az áldozatot bántalmazó rendőrök ugyanis láthatóan nem gondoltak rá (eszükbe se jutott, csak már nagyon későn!) hogy az általuk bántalmazott illető belehalhat abba amit művelnek vele...

Ez pedig pontosan megfelel a halált okozó súlyos testi sértés tényállásának... ez a tényállás ugyanis pontosan az ilyen esetekre van "kitalálva", azokra az esetekre, amikor egy embert bántalmaz(nak), ugyan nem azzal a céllal hogy megöljék, ám az illető mégis belehal abba amit tesznek ellene. Mivel az emberölés szándéka nem volt meg, az ilyen cselekmény jogi beminősítése nem "emberölés" (azaz nem gyilkosság) hanem "halált okozó súlyos testi sértés".

Amúgy az a két tényállá egymás mellett van a Büntető Törvénykönyben, és hasonló büntetési tételek is tartoznak hozzájuk... bár a szándékos emberöléshez némileg súlyosabbak.

Elő lehetne persze rángatni az emberölés gondatlan alakzatát ( gondatlanságból elkövetett emberölés) - de az meg nem "erre való": azt ugyanis kifejezetten gondatlanságból elkövetett cselekményeknél szokás előszedni. (Tipikusan amikor a figyelmetlen autóvezető átmegy piroson, a zebrán és a gyalogoson... )

De ismétlem, ez egy gondatlan "alakzat" ami kizárná bizonyos, csak szándékos bűncselekménynél lehetséges súlyosbító körülmények alkalazását. ( Mármint hogy ami történt azt "bűnszövetkezetben", "különös kegyetlenséggel" stb. követték el.)

Amit én az ügyben jogilag elfuseráltnak érzek: az elsőfok ugye mint "emberölést" ítélte meg a cselekményt, a másodfok pedig mint "halált okozó súlyos testi sértést".

Nem az a baj hogy utóbbi a helyes ... hanem az, hogy ezt az első fok mi a francért nem vette észre!

Magyarországon elég sok az olyan első fokú ítélet, ahol a másodfok ilyesfajta változást is hoz... azaz ahol a másodfok jogértelmezési, jogalkalmazási hibát talál az elsőfok ítéletében.. ez pedig aligha mondható jóféle jogalkalmazási munkának a bíróságok részéről!

Szóval nem az a gond, hogy a másodfok megváltoztatta a cselekmény beminősítését, hanem az, hogy az első fok "nem jól találta el", hogy az adott cselekménynek mi is a helyes jogi minősítése.

2.
Nézzük tovább, nézzük meg egészében ezt az alábbi bekezdést:

" 2010-ben például 1086 feljelentést tettek hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt, ebből 44 esetben lett vádemelés (4%), és a bíróságok az esetek 48%-ban ítélték el a vádlott hivatalos személyeket (ún. váderedményesség). Ezzel szemben 2010-ben a hivatalos személy elleni erőszak miatt tett 802 feljelentés alapján 555 esetben emeltek vádat (69%) és 97% a váderedményesség. A trend lényegesen azóta sem változott: az 2007 és 2013 közötti időszakban a hivatalos személyek által elkövetett bántalmazásoknak csak 2-6%-ában született vád, míg a hivatalos személy elleni erőszak miatt indult ügyek mintegy kétharmadában."

Mi a gond fenti bekezdéssel?

Megint csak az, hogy a szerző elkövet benne egy vészes hülyeséget: feltételezi ugyanis, hogy MINDEN olyan esetben amikor feljelentést tettek "hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt", tényleg meg is történt az a bántalmazás... ( Holott köztudott hogy egynémely előállítottak rutinszerűen feljelentik az ellenük eljáró rendőrt kb mindenért ami eszükbe jut...)

Valójában gyakorlatilag "nem tudható" hogy mennyi esetben történik bántalmazás ( feljelentést tesz-e minden bántalmazott... sikerül-e bizonyítani hogy történt bántalmazás amikor tényleg történt...)

Szóval nem tudjuk. Nincs releváns és elhihető "statisztikai" adat, így nem is lehet róla semmi értelmeset mondani!

Mármint általánosságban.

Egyes konkrét esetekről viszont lehetne és ezekről kellene is beszélni ... ez tényleg az újság és az újságíró dolga. (Volna, csak hát ehelyett lüke általánosításokkal traktál minket.. ja hogy a konkrét ügyeknek kurva sok talpalással utána is kell jármi ... ami nem csak idő, de meló is... amit persze valakinek ki kéne fizetni is, amire nem biztos hogy akad jelentkező. )

3.

Nézzük megint az újságíró mit ír:

"... Hogyan mondhatja a bíró, hogy ha valakit hosszabb ideig vernek ököllel, gumibottal, a gerincét nagy erővel ütlegelik, akkor fel se merül, hogy a dolog az életébe kerülhet, és hogy eshetőlegesen sem merülhet fel az ölési szándék?"

Erre mondhatnám azt (cinikusan) hogy de hát nem ez a delikvent volt az első akit ilyen módon megvertek, oszt a többi mégse halt bele... miért kellett volna feltételezniük hogy "ez" most bele fog?

De bölcsebb ha eggyel tovább olvasunk a BTK-ban (mint az az "újságíró" tette...):

> A gondatlanság
>
> 8. § Gondatlanságból követi el a bűncselekményt,
> aki előre látja cselekményének lehetséges
> következményeit, de könnyelműen bízik azok
> elmaradásában,
> vagy cselekménye lehetséges következményeit azért
> nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet
> vagy körültekintést elmulasztja.

Ennek az első fele akkor állhatna meg, ha a rendőrökben egyáltalán felmerült volna, hogy a kényszervallatott ESETLEG belehalhat abba amit művelnek vele.

De ez fel sem merült bennük! ... Szerintem ezt a magatartásuk egyértelműen bizonyítja.

A második fele "... mert a tőle elvárható figyelmet
vagy körültekintést elmulasztja..." - na ez húzósabb kérdés, egye fene: ez bizony megállhat.

Ennek ellenére érzésem szerint a helyes minősítés a másik, a másodfok által választott minősítés: a halált okozós súlyos testi sértés.

Mire alapozom ezt?

A dolog fő oka, hogy "ezt szoktak kiszabni" azaz ezt szokta az ilyen és hasonló tényállásoknál megállapítani a bíróság akkor is, amikor nem rendőr bántalmaz valakit, hanem valaki(k) bántalmaz(nak) valaki(ke)t. ... úgy hogy az belehal, de nem az ölés volt az elkövető szándéka (ez eszébe se jutott) hanem "csak" az illető jó alapos megverése.

És hát ha ez a cselekmény minősítése, ez a "szokásos" beminősítése ennek a tényállásnak, akkor ennek kell lenni akkor is, amikor rendőr az elkövető... az hogy rendőr az elkövető ezen nem értem miért változtatna.

( Másik, némileg "jogászkodó" és elég nehezen átgondolható tényező, hogy társtettesi, bűnsegédi funkciók valamint a cselekményt minősítő, súlyosbító tényezők is jobbára csak egy szándékos cselekményhez köthetők csak hozzá.)

***

Van pár gondolat illetve az eset kapcsán ami figyelmet érdemelne. 

Egyik, hogy ugye állítólag nem ez volt az első kényszervallatás, bántalmazás azon az őrsön.

Ennek a "szálnak" nem látom úgy hogy bárki ( katonai ügyészség, rendvédelmi szolgálatok védelmi szolgálata, oknyomozó újságírás ) utána ment volna!

A másik: a cselekmény másodfokon megváltozott minősítése... az ilyesminek a gyakorisága .. bizony ez is érdekes téma.

***

Van valami amit külön sajnálatosnak tartok: hogy egy ilyen idióta cikkel járatja le a "nemetsek tibor" írói álnevű újságíró a portált, ami vélhetőleg fizetett is neki ezért a cikkért... ezért a fércműért.

Ugyancsak sajnálatos, hogy a cikkben foglalt hülyeségek miatt a cikkbe felmerülő valós, fontos mondanivalókat is a szemétből kell így kiválogatnunk.